"...a „virtuális hátizsák” egy furcsa dolog. Van akinek nagyon tele van és mégis könnyedén viszi, néhányuknál félig üres, de folyamatosan szenvednek a súlyától, a szavak súlyától és mind attól, amit ezeknek a szavaknak jelenteniük kell. Azt mondanátok erre: - Hát nem vagyunk egyformák! – Igazatok van, valóban nem vagyunk egyformák! Csak a társadalom ezt ritkán veszi figyelembe. Maga az iskola és a tanáraitok is hangoztatják és még le is írják a tantervekben, programokban, hogy egyéni képességek szerint kívánnak fejleszteni Benneteket, egyéni tempóban, arra a jövőre, amit magatok számára választotok. Ugyanakkor a követelmények egységesek, a tankönyvek azonosak, a feladatok változatlanok vagy csak kicsit térnek el, a társadalom pedig elvárja Tőletek, ha nem vagytok művészek vagy sportolók, hogy azonos minőségű szakemberek legyetek, akik azonos eljárásokat követnek, azonos eszközöket, szerszámokat használnak.
Ebből a körből csak úgy kerülhettek ki, ha jobbakká váltok a többieknél, ha különlegesek lesztek, művészei és legnagyobb versenyzői a munkátoknak..."
idézet Győrvári Gábor, igazgató úr ünnepi beszédéből