“A Miroslav Krleža Horvát Oktatási Központ nemcsak a tanulmányaim alapját adta meg, hanem egy második otthonom is volt 12 éven át. Itt nőttem fel és találtam egy nagyszerű közösséget, amely mindvégig meghatározó marad számomra. Az itt töltött évek nemcsak tudást adtak, hanem egy erős alapot is, amely végigkísért a jogászi pályámon és az életemben. Hálám jeléül szakdolgozatom témájául is a nemzetiségi oktatást választottam, hiszen ez az iskola megmutatta számomra, milyen meghatározó szerepe van az identitásunk megőrzésében. Büszke vagyok arra, hogy ennek az iskolának a diákja lehettem, és olyan tudást és értékeket kaptam, amelyek egész életemben elkísérnek.”

„Nehéz kiemelnem csak pár gondolatot, amiért szerettem a Krleža-ba járni. Sokszor emlékszem vissza arra a törődő közegre, amit a tanáraink teremtettek meg, természetesen a tanulmányaink mellett. Itt igazán fontos volt, hogy kultúrában gazdag, eseményekkel dús, és diákközpontú mindennapokat teremtsenek meg nekünk a gimnáziumi éveink alatt. Összeségében a Krleža közössége és Tanárai olyan értékeket adtak, amikre örökre jó szívvel gondolok.”

"Az általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaim igazán különlegesek voltak, mivel kétnyelvű iskolába jártam, ahol az oktatás és a mindennapi kommunikáció horvát és magyar nyelven zajlott. Ez a nyelvi sokszínűség gazdagította az oktatásomat és szélesítette a látókörömet. Szerencsés voltam, hogy jó társaságban lehettem, barátokkal, akikkel a napok nevetésben és közös tanulásban teltek. A tanárok rendkívül elkötelezettek voltak, mindig készen álltak arra, hogy segítsenek és motiváljanak minket, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. Összességében szép emlékeket őrzök ebből az időszakból, tele kedves pillanatokkal és értékes életleckékkel."

„A Mirosban azt szerettem talán leginkább a sok minden között, hogy mindig családias hangulat volt, és az órákon felül is mindig volt olyan elfoglaltságra lehetőség, ami miatt nem volt unalmas oda járni sohasem, főleg kollégistaként…”

"A gimnáziumban töltött éveim során számos lehetőséget kaptam, hogy ápoljam a horvát tradíciókat. Különböző területeken kipróbálhattam magam, mint például a horvát néptánc, az iskolai kórus tagjaként, sportrendezvényeken való részvétel és versmondó versenyek. A gimnázium hozzájárult ahhoz, hogy a katonai pályán folytassam felsőfokú tanulmányaimat. 2024-ben katonai logisztika szakon fejeztem be az egyetemet, augusztus 20-án pedig katona tisztté avattak. Hivatásom mellett a horvát kultúra fontos szerepet tölt be az életemben. Szívesen gondolok vissza a gimis éveimre, mert barátokkal és szép élményekkel gazdagodtam"

"A Miroslav Krleža Horvát Gimnázium számomra otthont jelentett. Olyan helyet, ahol az emberek családdá váltak. Örömmel és hiányérzettel emlékezem vissza minden szép pillanatra, amit a iskolában és a kollégiumban töltöttem. Minden tanár és diák, aki részt vett az oktatásomban és felnövekedésemben, hozzájárult a személyiségem formálódásához, és örökre különleges helyet foglalnak el a szívemben!"

"Beszélgetés egy zágrábi kávézóban:

Barátnőm: Utáltam a középiskolámat… A horvát tanárnő két egyest is bevésett, ha valaki nem tudta a múlt órai tananyagot, csak hogy lerontsa az átlagunkat. A némettanárnő pedig azt mondta, hogy gyenge képességűek vagyunk, és hogy a legjobb, ha már most lemondunk az egyetemről.
Én: Szerettem iskolába járni. Nevetés és hülyéskedés – igazi gyerekkor. Szép idők voltak. Gondtalanok. Az iskola nem csak a tudás átadásának helye – valóban második otthonnak kellene lennie. Nekem az is volt."