+36 72 252 657 | 7624 Pécs, Szigeti út 97.

jún. 16, 2025 54times

8. osztályos ballagás

A Miroslav Krleža Iskola nem csupán egy hely, ahol a tantervi követelményeket teljesíteni lehet.

Ez az iskola az otthonosságot is jelentette számotokra. Egy közösséget, amely – bár szigorú szabályokkal és elvárásokkal is működik – mégis mindig igyekezett úgy vezetni benneteket, hogy az út ne csak eredményes, de emberi is legyen.

Ti vagytok a búcsúzó nyolcadikosaink, az az osztály, akiket sok évvel ezelőtt szüleitek azzal a céllal írattak be a Miroslav Krleža Horvát Iskolába, hogy egy olyan helyen tanuljatok, ahol nemcsak tantárgyakat, hanem értékeket is átadunk. Ahol nemcsak tanítunk, hanem hagyományt őrzünk. Ahol a tanórák mellett a horvát nyelv, a nemzetiségi identitás, a kulturális gyökerek is jelen vannak a mindennapokban. Ahol az iskola falain belül is érezni lehet, hogy a múlt érték, és a jövő felelősség.

Amikor szüleitek első osztályban ide írattak titeket, nagyon sokuk számára nemcsak a közelség, nemcsak a biztonság, nemcsak a tanulmányi színvonal volt fontos. Hanem valami más is: a nyelv, a hagyomány, a származás, az örökség, amelyet tovább akartak adni. Azért választották iskolánkat, mert szerették volna, ha gyermekeik olyan közegben nevelkednek, ahol természetes a horvát szó, ahol nem idegen dolog horvát népdalt énekelni, horvát verset tanulni, vagy nemzetiségi népszokásokról beszélgetni. A szüleitek döntése mögött sokszor ott volt egy fontos gondolat: hogy gyermekeik ne veszítsék el kapcsolatukat azzal a közösséggel, amelyhez tartoznak. Hogy megtanulják a nyelvet, amelyen a nagyszüleik imádkoztak, beszélgettek, énekeltek. Hogy ismerjék meg a kultúrát, amely nemcsak földrajzilag, de lelkileg is meghatározza, kik vagyunk. És ti, kedves diákok, vállaltátok ezt. Belekóstoltatok egy kulturális örökségbe, amely különleges, gazdag és élő.

Megtanultátok, hogy a nyelv nemcsak tananyag, hanem identitás. Hogy egy ünnepi műsor nemcsak fellépés, hanem tisztelgés a múlt előtt. Hogy egy nemzetiségi kirándulás nemcsak kiruccanás, hanem kapcsolat a gyökerekkel. Tudtatok élni ezzel a lehetőséggel. Részt vettetek a horvát nyelvi órákon, évről évre felléptetek a nemzetiségi rendezvényeinken, műsorokat készítettetek, ünnepeket szerveztetek. Megtanultátok, hogy a nemzetiségi hovatartozás nem csupán származási kérdés, hanem vállalás is. Ti ezt a vállalást nyolc éven keresztül komolyan vettétek – ezért is lehetünk ma rátok igazán büszkék. Sok-sok évig együtt jártátok ezt az utat. Együtt nevettetek, tanultatok, néha csalódtatok, máskor büszkék voltatok magatokra.

Tanáraitok végig ott voltak mögöttetek – nemcsak tanítottak, de bátorítottak, biztattak, figyeltek rátok. Hitték, hogy nemcsak jó tanulók, hanem jó emberek is válhatnak belőletek. És ez ma, a búcsú pillanatában különösen is számít. De ez a mai nap nemcsak a büszkeség ideje. A búcsúzásban mindig van valami fájdalom is. Talán nem is annyira a múlt elvesztése miatt, hanem mert tudjuk, hogy most külön utakra léptek.

Most, amikor eljött a továbbtanulás ideje, azt látjuk, hogy közületek többen más iskolában folytatják. Máshol keresik majd a tudást, a lehetőségeket, a válaszokat. És bár mindannyian tudjuk, hogy ez természetes – hiszen az élet választások sorozata és mindenki a saját álmait követi –, mégis marad bennünk némi szomorúság. Mert tudjátok, számunkra nemcsak a nyolc évetek fontos. Hanem az is, hogy mi lehetett volna a következő négy. Hogy hogyan lehetett volna a gimnázium falain belül tovább mélyíteni mindazt, amit itt alapként megkaptatok. Hogy milyen sokat jelenthetett volna a közösségnek is, ha ti, a már bejáratott, érett diákok maradtok, és segítetek formálni az iskola jövőjét...

részlet Dr. Mándityné Zsifkovics Ágnes, igazgatónő beszédéből

Last modified on kedd, 17 június 2025 13:16
Az olal tetejére
JSN Educare is designed by JoomlaShine.com | powered by JSN Sun Framework