Print this page
nov. 21, 2021 582times

Emléktábla avatás

Mit üzen számunkra az emléktábla avatás szó?

Legtöbben bizonyára úgy fogalmaznánk meg, hogy az emléktábla elhelyezésével tiszteletét és háláját fejezi ki az utókor valaki előtt, aki életében többet tett egy kicsi közösségért, a nemzetééért vagy az emberiségért mint ami egy átlagembertől elvárható.

Olyan életútért jár emléktábla, amelyben számtalan önként ledolgozott túlóra, a köz érdekében munkával töltött éjszakák, szabadidőről való önzetlen lemondás áll.

Emléktáblát olyan emberek kapnak, akiknek a munkássága nem csak a jelenben hat, hanem nagy mértékben meghatározza a jövőt is. Elkerülhetetlen újra idéznünk vitéz Aggházi Kamillt, a budapesti Hadtörténeti Múzeum alapítóját, aki azt mondta:

 

„Azok teremtik a holnapot, akik sok tegnapon át a mán munkáltak.“

 

Néhai igazgatónk, Győrvári Gábor pont ilyen ember volt. Fáradhatatlanul dolgozott közel három évtizeden keresztül a magyarországi horvátság jövőjéért. Bölcsöje Felsőszentmártonban ringott,  horvát gyökerei meghatározták elkötelezettségét. Ezzel az emléktáblával szülőfalujának is emléket kívánunk állítani, mert – függetlenül születésének helyétől -  ő mártoninak született, mártoniként élt és halt.

A szíve kellős közepén a pécsi Miroslav Krleza Horvát Iskola felemelkedése állt. Az iskola történelmének leghosszabban pozícióban lévő vezetőjeként a legtöbbet tette az intézményért. Ennek az épületnek - melynek a falán elhelyeztük az emléktáblát – még ő helyezte el az alapkövét. Időközben elkészült, átadtuk, belakták a diákok. Ahogy Ő szerette volna.

Madáchot idézve:  „A gép forog, az alkotó pihen.“

Egy éve már, hogy elindult a minden élők útján. Nem közhely, hogy óriási űrt hagyott maga után és a távozása világított igazán rá, hogy milyen sokat dolgozott. Sok teendőjéről nem is tudtunk, hiszen magától értetődően tette a dolgát. Sok estén és hétvégén égett a villany az igazgatói irodában, miközben az épület sötétbe borult.

Biztosan kevesebb köszönet jutott Gábornak, mint amit megérdemelt volna, magától értetődőnek vettük mindaz, amit tett akár nagy projekten dolgozott, akár a falat radírozta vagy diákjainkat támogatta apjuk helyett apaként.

Szolgálata nem volt hiábavaló, elég csak körülnéznünk itt magunk körül, mindent ő teremtett. A látható épületek, sportpályák mellett sokkal fontosabb a szellemi örökség amit ránk hagyott. Mi akik itt állunk, jól ismertük őt. Az emléktáblát azoknak a generációknak is szánjuk, akik már nem fognak emlékezni a tipikus szófordulataira, mosolyára, akiknek csak egy név lenne a tablók soráról. Ezzel az emléktáblaavatással szeretnénk őt kiemelni a nemzet napszámosainak sorából, hiszen tettei megkövetelik az utókor főhajtását.

Az emléktábla mellett a héten elültettük egy fügebokrot, szintén Gábor emlékére. Egyrészt az egyik kedvenc gyümölcse volt. Másrészt : ahogy az ő innovációinak és gazdag életútjának gyümölcseit élvezték a felnövekvő generációk sorai és hatnak a jövőben is, úgy adjanak édes gyümölcsöt ezek a fügebokrok a mellettük elhaladóknak, minden alkalommal eszükbe juttatva a névadót. Legyen áldott emléke!

Last modified on hétfő, 22 november 2021 07:08

Related items